BÖLCSESSÉGRŐL ............. III.
Vajon miért beszélünk, csak úgy .......
........ napjainkra még érvényesebb ........-Nap mint, nap ... folyamatosan ítélkezünk.Minden mással foglalkozunk, ... csak magunkkal nem. Mindig, van valami mondani valónk.És már észre sem vesszük, hogy csak felületesen értelmezett dolgokról is, úgy beszélünk/nyilatkozunk, ... mintha professzorai lennénk az adott témának/területnek-Minek kell ahhoz történni-e, hogy valóban elmerüljünk a tudás Óceánjában?-Mi alapozta meg a felületességünk?-A fenti kérdésekre, .... sajnos én magam sem tudom a teljesen átfogó és helyes választ.De azt bizton állíthatom, hogy a kíváncsiságunk felerősödése és a felületes ismereteink, tudásként aposztrofált mivolta. Kulcs szerepet játszik, az előnytelen magatartási forma térnyerésében.Annyira felületesek vagyunk, hogy az már közhely.Az oktatási rendszereink, közismerten specializálnak bennünket. Elősegítve a szűklátókörűségünk, kialakítva a csőlátásunk, .... melynek köszönhetően, .... amit a csőben, a csövön keresztül látunk az éles és az számunkra is VAN. Ami kívül esik a látószögünkön, az BADARSÁG, ami-pedig a látószögünk perifériáját érinti, az elhanyagolható, vagy leginkább KÖZÖMBÖS.-Mi történne, ha TE mint olvasó is tennél azért, hogy a világunk, ne sekélyesedjen el. Mielőtt még egy teljesen visszafordíthatatlan helyzet áll elő.Mért esik nehezedre, a műveletlen emberek segítése abban, hogy ők is olvasottabbak legyenek.(?)A válasz egyszerű.Mert lenézed őket. ....... de-de-Nem tömegeket kell segíteni, hanem csak egy szűk kört, ... 1-2 ismerősöd előre billentése, szebb és élvezetesebb siker lesz a számodra, mint a folyamatos fennköltséged bizonygatása.Minden folyam, ... egy érből fakad, majd más erekkel összefutva, patakká válik és a folyamatos egyesülések következményeként folyammá dagad.Légy TE is egy forrás.-És ekkor, a fenti Popper-i idézet, valóban érthető és élhető lesz.Bár már annak idején, Szokratész is kérdőre vonta ebből kifolyólag egy ismerősét, aki Diogenes-ről hallottakat akarta felé tolmácsolni.-- Cs.Cs.I.s-mer-Ős
